Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.22

Lehet Ő az igazi...

Lehet Ő az igazi…

Írta: Afraa (W.A)

Annyira utálom. Annyira utálom, hogy azt hiszi, hogy ha egy 18 éves lány a szomszédja, akkor már is következmények nélkül rend bonthat.

A mai nap folyamán már másodszorra mentem át a szomszédomhoz Rockhoz. Csöngettem. Kopogtam. Megint csak csöngettem, mire egy szőke, göndör hajú lány nyitott nekem ajtót pucéran. Nem lepődtem meg, hogy egy meztelen csaj nyitott ajtót, igazából azon lepődtem meg, hogy ez a mai nap a második ilyen eset volt. Ennek ellenére egy szemrebbenés nélkül félre toltam a bögyös nőszemélyt, majd Mr. Állófarokhoz indultam a kanapéhoz.

  • Rock! Kérlek szépen halkítsd le a zenét, és halkabban tedd magadévá, ezt a csajt! – Mondtam csípőre tett kézzel, miközben próbáltam a szemébe nézni és nem álló szerszámára.
  • Ha gondolod te is beszállhatsz! – Mondta, miközben kortyolt egyet a pezsgőből, ami úgy látszik nem az első volt.

Teljesen részeg volt. Alig bírta még az üveget is a szájához emelni, amire én még jobban bepipultam. Két órával ezelőtt amikor jöttem szólni neki még semmi baja nem volt… most pedig… hát a sarkon lévő hajléktalan is jobb embernek tűnt nála.

  • Beszállni? Egy ilyen részeges alaknak és egy ilyen buta libának az együttlétébe? – Felnevettem, majd Rockra néztem, miközben a csajra mutattam.
  • Ezzel a pipivel akarod kielégíteni a vágyaidat? Most ez komoly? Nem hittem, hogy idáig tudsz süllyedni. – Nevettem, majd láttam, amint a szőkeség elindul felém.

Emelte volna a kezét, hogy egy jó kora nagy pofont lekeverjen nekem, azonban én jóval gyorsabb voltam és még a csattanás előtt kitekertem a kezét. Ő fájdalmában felkiáltott, mire Rock védelmezésképpen felállt a kanapéról.

  • Ezt te sem gondoltad komolyan. – Mondtam, majd visszalöktem.

Miközben a háta közepéhez szorítottam Miss Tökéletes kezét, az ajtó felé ráncigáltam, majd kilöktem. Megfogtam az összes holmiját és utána dobtam.

  • Bocsi, majd felhív. – Kacsintottam rá, majd becsapva az ajtót be is zártam.
  • Uuuh szóval csak kettesben. Értem. – Mosolyodott el Rock majd felkelt a kanapéról és közeledni kezdett.
  • Ugye tudod, hogy ha még egy lépést teszel felém akkor az 5 éves karate tudományomat te is megtapasztalod, nem csak a szőke barátnőd?! – Jelentettem ki, majd megfogtam a kezét és a fürdőszobája felé rángattam.

Amikor odaértünk belöktem a zuhanykabinba, majd megnyitottam a csapot és jéghideg vizet engedtem rá. Az arca hirtelen megfeszült, majd dühösen rám meredt és már készült volna kijönni, amikor is én visszalöktem majd rácsuktam a kabin ajtót.

  • Addig itt maradsz, és élvezed a józanító zuhanyt, míg 25 éves férfihez illő viselkedést nem mutatsz. – Parancsoltam rá, mire ő csak lazán a falba verte a fejét.
  • Igenis anyu! – Pimaszkodott, de én csak mosolyogtam, majd hozzá tettem: 1:0 nekem.

Vissza kimentem a nappaliba, majd egy boltíven keresztül a konyhába csattogtam. Imádtam Rock lakását. Felépítésre ugyanolyan volt, mint az enyém. A bejárati ajtóból egyből a nappaliba érkeztünk onnan két boltív volt, az egyik a konyhába vezetett a másik pedig egy folyósóra, aminek a végén volt a fürdő, a fürdő mellett pedig két ajtó. Az egyik egy szoba volt a másik pedig egy gardrób.

Még is Rock lakása valahogy olyan tipikus agglegénylakás volt. A fiú komolytalansága ellenére, elég komolyan és felnőttesen volt berendezve lakása. Minden fekete, fehér színekben pompázott, és az összes bútor modern volt.  Jó persze az tény, hogy ezt nem ő akarta így (és ezt tudatta is, hiszen agglegénylakáshoz híven alsógatyák és sörös dobozok hevertek mindenhol),  de akkor is nagyon szép volt egy férfinak a lakásához képest.

Rock Laurien egy mamut vállalat főigazgatójának a fia, aki maga is ott dolgozik. Hetente több csajjal is találkozok nála, és hetente több csajt is rúgok ki a lakásából. Annak ellenére, hogy 25 éves elég komolytalanul veszi az életet, de ezt meg lehet érteni, ugyanis kicsi kora óta megkapott mindent. Magyarán egy elkényeztetett poronty volt. Ha nekem ilyen gyerekkorom lett volna, biztos én is így élném most az életem. Van egy biztos állása és nagy valószínűséggel, ha az apja már nem lesz a főigazgató, akkor ő kapja meg azt a szerepet a cég nagy bánatára. Fekete, feltüsizett és egyben kócos haja igazi rossz fiús külsőt varázsol neki, már amikor persze bőrdzsekiben van és fekete ruhákban, nem pedig szürke öltönyben rózsaszín inggel. Ugyanis olyankor inkább egy szexi üzletemberre hasonlít, akitől még egy doboz mosóport is megvennék, csak azért, hogy hozzám szóljon.

Miközben Rock fürdött, én feltettem egy kávét, hogy mire kijön, már tudja is inni. Amíg főtt a kávé, kimentem a nappaliba, és picit rendbe vágtam. 3 pezsgős üveget találva, csak forgattam a szemem, majd hallottam, hogy nyitódik a fürdő ajtaja.

Visszamentem a konyhába, hogy megnézzem, nem kotyog e már a kávéfőző, de még semmi se történt. A pultnak támaszkodtam, miután kivettem két bögrét az egyik karton dobozból, majd hirtelen meg akadt a földön, valamin a szemem.

A konyha közepén lévő sziget alatt ott volt valami piros. Lehajoltam és felvettem majd az arcom előtt tartva láttam, hogy az egy piros tanga.

  • Tiéd lehet, ha akarod. – Hallottam egy hangot, majd fapofával Rock felé fordultam, aki félmeztelenül egy bokszerben állt, kezében egy törölközővel és a boltívnek volt támaszkodva.
  • Ha az összes bugyit, amit találok nálad, mindig nekem ajándékoznál, már egy egész fióknyi alsóneműm lenne. – Amúgy miért nem pakolsz ki már a dobozokból? – Váltottam témát hirtelen, és mutattam a tangával teli kezemmel a dobozokra, majd rájuk dobtam a ruhadarabot.
  • Nincs kedvem, meg minek is? Az apám egyszer úgy is azt fogja mondani, hogy el kell, menjünk. Akkor legalább már nem kell újra visszacsomagolnom. – Jelentette ki, miközben törölközővel vizes fürtjeit törölgette.
  • Nem azt mondta, hogy ez már végleges? – Kérdeztem, majd hátat fordítottam neki, ugyanis a kotyogó jelzett, és ki kellett öntsem a kávét.
  • Bébi, ha jól tudom már te is mondtad többször, hogy nem fogsz átjönni hozzám még is itt vagy. – Éreztem, amint belefúrja arcát a nyakamba, majd egy csókot lehel rá, aztán elveszi az egyik bögrét, amelyikbe már öntöttem kávét. – Tudod, amit ő kijelent az soha nem biztos. Nála csak az a tuti, ami már elmúlt. – Mondta, miközben leült az egyik bárszékre.
  • Értem. – Kortyoltam egyet a kávéból, majd a nappaliba indultam.
  • Most meg hova mész? – Kérdezte, miközben mohón itta a forró italt.
  • Csak nem gondoltad, hogy ott fogom meginni a kávémat, ahol 20 perccel ezelőtt még vadul döngetted a szőke műnőt? – Nevettem fel, mire ő csak grimaszolt.

Kint neki támaszkodtam az egyik szekrénynek, majd úgy ittam meg a meleg itókámat.

  • Miért nem ülsz ide mellém a kanapéra? Megnézhetnénk egy filmet. – Mutatott maga mellé, miután leült.
  • Drágám az előbb még ott lóbáltad a pucér férfiasságod. Megint csak azt hitted, hogy azok után, ami ott történt, - ugyanis biztos vagyok benne, hogy ott is volt egy menet a kanapén -, odaülök melléd? – Nevettem, majd viccesen csípőre tettem a kezem, és szemérmesen rámosolyogtam, mintha fel lennék háborodva.
  • Jesszus D. mióta lettél ilyen higiénia mániás? – Nézett rám kikerekedett szemekkel, majd röhögni kezdett és folytatta: - A pucér szerszámom nem hordoz magában semmilyen betegséget sem, szóval nyugodtan lehuppanhatsz mellém. – Mondta, majd maga mellé csapott a kanapéra.
  • Nem ezt most kihagyom. – Vált tekintetem komollyá. – El kell mennem még vásárolni magamnak vacsira valami kaját, meg a vizsgáimra is készülnöm kell. – Mondtam miközben a konyhában a mosogatóba helyeztem a bögrét.
  • Ahhj, ne csináld már ezt D.! Akkor miért küldted el Misty-t? – Kérdezte miközben ismét a boltívnek volt támaszkodva.
  • Gondolom Misty a szőke műnő. Amúgy azért küldtem el, mert nem kell ilyen kis plázamazonnal lefeküdnöd. – Jelentettem ki, miközben a pultnak támaszkodtam.
  • Plázamazon? Az meg mi? – Nevette el magát Rock, majd beletúrt a hajába, és közelebb jött.
  • A pláza és az amazon szóból raktam össze. Tudod az olyan nők, akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy mikor menjenek plázázni, azonban amikor ilyen naiv fiúcskákra akadnak, mint te – mutattam rá - akkor aranyos, cuki és buta libának állítják be magukat, aztán elcsábítanak, majd már csak az tűnik fel, hogy egy amazonhoz híven tologálnak az oltárhoz, hogy ki mond a boldogító igent. – Mondtam szinte már görcsölve a nevetéstől.
  • Hahaha! Tipikus D. gondolkodás. – Nevetett gúnyosan. – Ennyire nem vagyok naiv.
  • Az te csak hiszed. – Kacsintottam rá, és böktem mellkason, majd el akartam menni mellette, amikor is éreztem, hogy hosszú, vörös fenekemig érő, lófarokba felkötött hajamnál fogva visszaránt maga elé, olyan közel amilyen közel csak tud.
  • Ugye tudod, hogy te is műnő vagy?! – Mosolygott pimaszul, mire én kirántottam a hajamat a keze közül, hátráltam majd csípőre tett kézzel kérdőre vontam:
  • Miért is?
  • Mert póthajad van. – Erre én csak felnevettem, majd ellágyult a tekintetem, ami eddig morcosan őt figyelte.
  • Szerintem azért egy póthajat és egy implantátumot ne hasonlítsunk össze. – Mondtam majd ismét el akartam menni mellette, de ő megint csak maga elé húzott.
  • Miért? – Kérdezte úgy, mint ha tényleg érdekelné.
  • Azért, mert a póthajamat még le tudom szedni. – Jelentettem ki, mire ő megforgatta a szemeit.
  • Misty is kiszedetheti a mű ciciket, ha szeretné. – Nevetett, majd már azt hitte, hogy fölényeskedett, és visszavághatja nekem, hogy 1:1, amikor én csak ciccegni kezdtem.
  • Akkor pontosítok. Ha én leszedem a póthajamat, akkor nekem még meg marad az eredeti hajam is épen és egészségesen, viszont, ha Misty kiszedetné az implantátumait, akkor neki már csak fonnyadt mellecskéi lennének. – Mosolyodtam el, majd egy kacsintás kíséretében hozzá tettem: 2:0 nekem.

És amúgy is rajtam csak ennyi, ami mű, azon a csajon viszont szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mi eredeti. – Tettem hozzá, miközben már a nappaliban voltam.

  • Hidd el nekem, nem is nagyon kéne neked sehova se implantátum, és plasztikáztatnod sem kell. – Jelentette ki mosolyogva, majd még hozzá tette: Mellesleg nagyon is jó vagy.
  • Csak mellesleg? – Hajoltam a boltíven keresztül vissza a konyhába, mire Rock csak még jobban nevetni kezdett.
  • Nem csak mellesleg.
  • Akkor jó. Na de most már tényleg mennem kell. – Mondtam majd már épp készültem volna nyitni a bejárati ajtót, amikor megállított.
  • Nincs kedved este együtt vacsizni? – Kérdezte, majd felvette a dohányzó asztalról a bögre kávéját és belekortyolt.
  • Ahhj Rock nem is tudom. Tényleg készülnöm kell, meg aztán nem biztos, hogy jó ötlet volna. A végén még Sheina megtép.
  • Sheina miatt ne aggódj, most úgy tűnik, mosoly szünet van. – Mondta komolyan, majd még egyet kortyolt kávéjából.
  • Miért mi történt? – Kérdeztem, hiszen tényleg érdekelt, hogy Sheina és Rock, az álompár miért vannak külön.
  • Fűvel, fával megcsal. – Közölte fapofával, mire én ajkamba haraptam, hogy el ne röhögjem magam.
  • Te is megcsalod őt. Akkor mi is itt a probléma? Tiszta sok a közös bennetek. Egyikőtök sem tartja jónak az ágyban a másikat. – Nevettem el magam most már úgy Isten igazán.
  • Haha! Humor Herold. Na de visszatérve a vacsorához. Én főzök, én is vásárolok be és – nézett a karórájára – most van 4 óra, akkor 7 kor itt nálam. Punktum. – Tette még hozzá, majd nyomatékosította magát, hogy kicsit erősebben tette le a bögrét az asztalra.
  • Nem is tudom. – Vágtam rá, majd már kattant is a zár ajtaja és kiléptem a bejárati ajtón, magam után becsapva azt.

Vettem egy mély lélegzetet, majd lassan kifújtam. Köszöntem Mrs. Joellnek, aki lelkesen nézett engem és láttam, hogy már kombinálni is kezdett, mit kerestem én Rocknál.  Miután a tüdőmben lévő összes levegőt kifújtam kinyitottam Rock ajtaját, majd behajoltam fél testtel és ránéztem.

  • Ugye nem kell kicsípnem magam? – Kérdeztem, mire ő csak pimaszul mosolygott.
  • Egy melltartó és egy tanga megteszi. – Húzta szemérmesen nagy mosolyra a száját.
  • Huppsz. Nagy kár, hogy én a franciáért vagyok oda. – Kacsintottam, majd hozzá tettem: 7-re itt vagyok.

Mikor átmentem a lakásomba a macskám Giliszta várt rám a kanapén hemperegve, majd amikor észrevett elkezdett grimaszokat vágni és, mint egy előkelő úr a konyha felé vette az irányt, ezzel is célzást adva nekem, hogy éhes.

A konyhába érve elnevettem magam. Eszembe jutott Rock lakása és az enyém is. Már 2 éve szomszédom a srác, de csak most tűnt fel igazán, hogy mennyire gusztustalanul néz ki az én lakásom az övéhez képest. Neki minden modern stílusban volt, nekem pedig ócska régi bútoraim voltak, amiket még anyáék adtak oda a nagyiék régi házából. Neki fekete, fehér színek uralkodtak a lakásában, míg nekem? Mintha egy szivárvány okádta volna le a szobáimat. Bár abban nekem volt előnyöm, hogy én legalább rendet tartottam magam körül.

Furcsa gondolatmenetemet Giliszta zavarta meg, amikor nyávogni, meg fújtatni kezdett rám.

  • Agresszív kis macska vagy, ha kajáról van szó! – Mondtam, majd egy csomag Whiskast beleöntöttem a táljába.

Úgy gondoltam korai lenne még neki állni, készülődni a vacsira, ezért inkább még leültem tanulni egy picit. Utáltam, hogy még a tavaszi szünetben is erre az ostoba angol és orosz vizsgára kellett készülnöm, ami amúgy szeptemberre volt kiírva.

Mikor az órámra néztem már negyed hét volt engem meg majd megütött a guta. Ilyen gyorsan eltelt volna az idő?! Hirtelen fölpattantam az íróasztalomtól, aminek a következménye az lett, hogy az összes könyvemet le is söpörtem szépen a földre a lendületemmel.

Amilyen gyorsan csak tudtam az összes papírt, és tankönyvet földobtam az asztalra, majd már futottam is a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és elsápadtam a látványtól.

Akkora táskák voltak a szemem alatt, hogy fejenként 3 liter tejet bele lehetett volna rakni. Rohamtempóval szaladtam ki a konyhába két kiskanálért, amit bedobtam a mélyhűtőbe, majd visszaszaladtam a fürdőbe, és neki álltam vetkőzni.

Piros melltartómat magamon hagytam, és fehér francia bugyimat is. Nem terveztem, hogy ágyba bújok Rockkal szóval nem is nagyon érdekelt, hogy a melltartóm és a bugyim színileg nem passzolt egymáshoz.

Kiszaladtam a gardróbba, majd elszörnyedtem. Minden jó ruhám szennyesben volt, ezért egy virágmintás, rózsaszín, V dekoltázsú blúzt kaptam ki, meg egy színben hozzáillő szoknyát.

Gyorsan felaggattam magamra a blúzt majd beletűrtem a szoknyába, aztán kifutottam a konyhába. A mélyhűtő szerencsére elég gyorsan fagyasztott, így amikor kivettem a kiskanalakat, azok teljesen meg voltak fagyva. A nappalimban lévő tükörhöz siettem majd a szemem alá raktam a két kanalat.

Két perces várakozás után a kanalakat a mosogatóba dobtam, majd a tükörbe néztem és kicsit megkönnyebbült a pici szívem. A táskák már nem annyira látszódtak, sőt már csak egy kis alapozó kellett és woálá… már ott se voltak.

Kifestettem a szemhéjam enyhén barnásra, majd jó erősen szempillaspiráloztam is. Ajkamra rózsaszín szájfényt vittem fel, hajamat pedig leengedtem.

Éreztem, amint hosszú, vörös hajam a vállamra esik, és a popsimhoz ér. Imádtam. Igaz olyan hátam közepétől már „mű” hajam volt, de akkor is imádtam. Kicsit megfésültem, hogy azért még se kócosan menjek át Rockhoz, majd fogtam egy rózsaszín kis táskát a gardróbból és beledobtam a legfontosabbakat: Telefon, kulcscsomó, szájfény, alapozó, pénztárca, iratok és óvszer. Habár az utolsót nem értettem miért raktam be, hiszen nem akartam lefeküdni Rockkal, vagy legbelül még is?

Miután úgy véltem, hogy elkészültem és Giliszta is elengedett, kiléptem a bejárati ajtón, majd bezártam azt. Mielőtt léptem volna arrébb kettőt, hogy Rock ajtaja előtt legyek, egy mély levegőt vettem.

  • Nem akarsz tőle semmit se ne parázz. – Nyugtatgattam magam, de semmit se ért.

Fogalmam sincs őszintén szólva, hogy milyen kapcsoltat volt köztünk Rockkal. Sokszor csattant már el csók, vagy is hát inkább ilyen szájra puszi féle, amiknek jelentősége egyenlő volt a nullával, de a tapi is mindennapos… sőt a kb. 1 órával ezelőtt történt nyak puszi is szinte napi tényező volt az életünkben, annak ellenére, hogy Rocknak elméletileg ott volt Sheina. Szerelmes egyáltalán nem voltam, és tisztában is voltam azzal, hogy ő 25 éves, míg én 18, de az biztos, hogy testileg kötődtem hozzá és az a durva, hogy tudom, ő is hozzám.

Már éppen kopogtam volna bejárati ajtóján, amikor az kinyitódott és megjelent ő.

  • Szia. – Köszöntem.

Haja kócos volt, de nem az a rosszfiúsként kócos (már ha ilyen van) hanem olyan volt neki, mintha éppen egy kiadós alvás után nem lett volna ideje megfésülködni. Krémszínű öltönye feszült a testén, alatta pedig halványlilás ing volt, amin pedig egy hanyagul megkötött dettó krémszínű nyakkendő villogott.

  • Nem úgy volt, hogy nem öltözöl ki? – Mért végig szemeivel.
  • Ezt én is kérdezhetném. – Mondtam, majd már indultam volna be a lakásba, amikor a kezével kicsit megtolta a vállamat.
  • A vacsora nem itt lesz. – Kacsintott rám, majd átkarolta a nyakamat és elindultunk a lépcsők felé.
  • Miért akkor hol? – Torpantam meg, majd kikászálódtam szorítása alól.
  • Nyugi. Nem tudtam bevásárolni, viszont a vacsorát semmiképp se mondanám le, szóval elviszlek egy étterembe. Ígérem az itthoni meghitt vacsizást pótoljuk. – Mosolygott olyan ártatlanul, mintha egyáltalán nem ő tehetne a történtekről.
  • Rendben. – Sóhajtottam fel bő 2 perces csöndben létem után, miközben megforgattam szemeimet.
  • Jól van, akkor gyere. – Jelentette ki, majd tartotta a kezét, hogy bebújjak az ölelésébe, azonban én elsétáltam mellette lefele a lépcsőn.

Ki készít ez a lány! Mit akarok én egyáltalán tőle? Mindig is legjobb lány barátomként tekintettem rá, akkor most miért érzem még is úgy, hogy letépném a ruhát róla és már itt a lépcsőházban szeretkeznék vele?!! Az tény, hogy sok minden történt már köztünk, ami nem mindennapi barátok közt, de ugyan már ki ne hallott volna olyanról, hogy barátság extrákkal?! Ahhj, sürgősen el kell szívnom egy szál cigit, máskülönben kiakadok… de most nem lehet, MOST főleg nem. Nem szabad, hogy cigi füst szagot érezzenek rajtam…

Miután éreztem, hogy nem követ hátrafordultam és felnéztem rá.

  • Nem jössz?
  • De jövök, csak ellenőriztem, hogy bezártam-e az ajtót. – Kacsintott, majd lejött mellém a lépcsőfordulóba onnan pedig elindultunk lefele a garázsokhoz.

Nem lepődtem meg nagyon, amikor a sok, mondhatni kicsit már megviselt állapotú garázs ajtók mellett ott volt egy teljesen új, fehér színű, fekete lámpákkal kiemelt ajtó is.

Automatikusan megálltam azzal szemben, mire Rock csak nevetni kezdett.

  • Túl jól ismered az ízlésem! – Mondta kicsit kacérkodva, majd odasétált az ajtó mellé és egy gépbe elkezdte beütni a kódot.
  • Inkább csak az anyagi háttered. – Jegyeztem meg halkan, de nem eléggé, mert úgy tűnt meghallotta és abba is hagyta a számok pötyögését.

Miután ez nekem is feltűnt, frusztráltan elkezdtem simogatni a kezem, és már- már szinte kínosan a földet kezdtem mustrálni, hogy még csak véletlenül se találkozzon ez a kicsit modortalan kijelentésem után a tekintetünk. Persze azért égető pillantásának a bőrömmel való találkozását nem kerülhettem el. Azonban úgy tűnt, hogy nem nagyon zavartatta magát, és inkább tovább folytatta a számoknak a gépbe való bevitelét.

Az ajtó egy hosszas sípolás után elkezdett felnyílni, és most se mondok nagy újdonságot, hogy nem egy Trabant állt bent, viszont ami számomra is meglepő volt, hogy még csak nem is egy Mercedes vagy egy BMW, illetőlegesen Ferrari vagy hasonlók, hanem egy matt, fekete Peugeot.

Egy pillanatra éreztem, hogy tátva maradt a szám, de mielőtt ezt Rock észrevehette volna becsuktam és elindultam „életem szerelme” felé. Vajon tudta, hogy a Peugeot a kedvenc autómárkám és most ezért ezt vette elő az autókollekcióból, vagy tényleg ő is oda van azért a bizonyos oroszlánért?!

  • Meglepő mi? – Nézett rám, miközben kinyitotta az anyós ülés ajtaját, és mutatta, hogy szálljak be.
  • Mármint mi? – Kérdeztem vissza, majd beszálltam a kocsiba.

Óvatosan becsukta az ajtót, majd megkerülve az autót ő is behuppant a vezető ülésre.

  • Az hogy nem egy Mercedesem van, vagy egy olyasfajta autóm, ami valami nagy milliárdosoknak szokott lenni.
  • Igen kicsit szokatlan, de legalább nem vagy tömegcikk. – Mondtam, miközben a műszerfalat bámultam erősen, és annak minden egyes kisebb részletét.
  • Haha. – Nevetett fel halkan, majd láttam, hogy az eddig hanyagul megkötött nyakkendőjét most meghúzza, sőt még a zakót is megigazítja magán.
  • Hova megyünk? – Törtem meg a nagy csendet, mire láttam kérdésem picit meglepte.
  • Miért érdekel? – Kérdezte, majd felém fordította a fejét és közelebb hajolt.
  • Me… - Jézusom lepetézek! Mi ez a brutálisan jó illat rajta? Jesszus, ez valami borzasztóan jó. Ez parfüm vagy aftershave? Mindegy is, rohadt jó illata van.
  • Mert? – Nézett mélyen a szemembe, ezzel még jobban összezavarva engem.
  • Me… - Szedd már össze magad Dorina! – Parancsolt rám az a bizonyos belső hang, mire összeszedtem magam picit közelebb hajoltam hozzá, majd folytattam: - Mert érdekel, hogy alkalomnak megfelelően öltöztem e fel.
  • Hahaha, béna kifogás! – Csattant fel, miközben a kormányt csapkodva nevetett.
  • Én éreztem, hogy teljesen elvörösödök, ezért védekező reakcióként csak annyit mondtam: - Gyerekes! – Erre persze már ő is abba hagyta a nevetést, és tekintete komollyá vált.

Megint csak közelebb hajolt, én viszont most el akartam volna hajolni tőle, hogy még csak véletlenül se tudjon megzavarni ismételten jó illata, de ő nem hagyta és kezével felé fordította a fejemet.

  • Ha ez megnyugtat, akkor az alkalomhoz talán még picit túl is öltöztél. – Suttogta szinte már az arcomba, majd éreztem, amint nyelvével megnyalja a számat.

Hmm, cseresznyés, ez tetszik. – Mondta nevetve, mire én csak a vállába bokszoltam és egy hülye jelzővel illetve őt, az ablakot kezdtem el bámulni.

Persze erre már nem mondott semmit, csak elindította az autót és kihajtott a garázsból.

Az úton egymáshoz se szóltunk, csak néha-néha egy-egy pillantást vetettünk a másikra. Én próbáltam közben kitalálni, hogy hova is mehetünk, de a környék ahol jártunk egyáltalán nem volt ismerős, azonban a házakból és épületekből kivehetően eléggé tiszta volt a helyzet, hogy valami gazdag környéken járunk.

Még egy picit autókáztunk, amikor is egy igen puccos „kis” étterem előtt leparkoltunk.

  • Jézus Isten! Minek ekkora felhajtás egy sima vacsorának? – Gondoltam magamban, majd észrevettem, ahogy egy piros egyenruhás öregember kinyitja nekem a kocsi ajtaját.

Arcomon a meglepődöttség tükröződött, de a kellemetlenségeket elkerülve kiszálltam az autóból, majd egy bólintással megköszöntem neki udvariasságát.

Miután Rock is kiszállt, csak lazán, a felé közeledő úrnak dobta a slusszkulcsot, aki utána beszállt a „matt álomba” és elhajtott a fényekkel kivilágított épület mögé.

Láttam, amint ismételten meghúzza a nyakkendőjét, majd megigazítja a zakót magán, aztán komollyá vált tekintettel elindult felém.

Megijedtem. Teljesen megváltozott. Úgy nézett ki és úgy is viselkedett, mint egy komoly üzletember, aki éppenséggel egy üzletet megy kötni egy igen befolyásos emberrel, de most miért ilyen?! Mi folyik itt? Félek.

Éreztem, amint kézen fog, és egy picit megrántva húz a bejárat felé. Amikor beléptünk az étterembe, a lélegzetem is elállt. Fények csapták meg a szememet, és miután kitisztult a látásom, csodálkozni kezdtem. Minden aranyban pompázott, vagy is hát gondolom, hogy az volt, hiszen egy ilyen helyen valószínűleg nem csak sárga festéket használnak. Vörös színű bútorok és mahagóni barna asztalok voltak mindenütt.

Egy vörös szőnyegen keresztül mentünk be az étterembe és ez a szőnyeg még bent is folytatódott, egészen addig, amíg el nem értünk egy pulthoz, ahol egy csokornyakkendős, egészen sármos fiatalember hajolt meg nekünk.

  • Szép estét Laurien Úr! Hölgyem! – Bólintott felém a férfi.

Had jegyezzem meg Uram, hogy kísérője igen elegáns és gyönyörű! – Mondta, mire én elpirultam.

  • Ööh, nagyon szépen köszönöm! – Szólaltam meg végül, miután éreztem, hogy erre a bókra reagálni is kéne.
  • Igen tudom Lou. Hiszen mikor érkezek én egyáltalán ronda kísérővel?! – Nevetett fel, de úgy látszik csak ő maga értékelte a saját „poénját”, mert én és Lou cseppet sem nevettünk.

Lou komolyságát megindokolni nem tudtam engem viszont nem tudott hidegen hagyni az a kijelentése, hogy „Mikor érkezett egyáltalán ronda kísérővel?!” Azaz a következtetésem az, hogy nem én vagyok az egyedüli személy (pontosítok: nő) az életében, akit már ide hozott. Ezek után még elvárná, hogy vele együtt nevessek, miután én buta egy pillanatra úgy éreztem különleges vagyok?! Na még mit nem! Azonban, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak ő nevet eleresztettem egy afféle „jól van, oké csak haladjunk már” mosolyt, akárcsak Lou.

A történtek után Lou még mondott pár szót, majd céltudatosan elindultunk az asztalunk felé. Szebbnél szebb és elegánsabbnál elegánsabb emberek között vonultunk kézen fogva akár csak egy idilli pár, miközben ez nem így volt. Hiszen csak egy baráti vacsorára jöttünk. Vagy még sem? Egy sarokban lévő asztal felé közeledtünk szinte már rohamtempóval, majd hirtelen megálltunk. Az asztalnál már jóízűen falatozott egy hölgy és egy úr, amikor pedig megpillantottak minket, letették az evőeszközt.

  • Anya, apa ne haragudjatok a késésért, csak útközben dugóba kerültünk.
  • Anya, apa??? Mi van? – Gondoltam és éreztem, hogy egy minimális szinten a szemeim is elkerekedtek.
  • Semmi baj drágám. Mi is csak nem rég értünk ide. – Mondta a kicsit már ősz hajú nő, majd megölelte és megpuszilgatta fiát.
  • De jó bőrben vagy fiam! – Nyújtotta a kezét az idősebb, bajszos férfi majd kézfogás után hátba veregette Rockot.
  • Köszönöm apa! Kérlek, engedjétek meg, hogy bemutassam a barátnőm Dorinát, akiről annyit meséltem.– Jelentette ki Rock majd felém mutatott és közelebb húzott magához.
  • Barátnő? Akiről már annyit mesélt? Na ne szórakozz velem! – Gondoltam, majd láttam, amint Rock apja felém nyújtja a kezét.
  • Örülök, hogy találkoztunk! Rock mindig epekedve mesél rólad, hogy milyen elragadóan csinos vagy, kedves és elragadó! Azt hiszem nem hazudott!

Nem tudtam mit csináljak hirtelen. Arcomon a megdöbbentség jelei tükröződtek, de illedelmesen kezet fogtam az apuka szerepét betöltő idős úrral.

  • Nagyon szépen köszönöm! Rock is sokat mesélt Önökről! – Vettem fel az ütemet, amire Rock rám pillantott nagy, elkerekedett szemeivel.
  • Ez igen meglepő információ! Nem gondoltam, hogy a fiúnk annak ellenére, hogy nem törődik velünk, azért mesél rólunk. – Szólalt meg az anyuka, majd bevett egy falatot a szájába.
  • Anya! – Förmedt a nőre Rock, majd kihúzta nekem az egyik széket, hogy leülhessek.
  • Csak az őszintét mondtam kisfiam! – Válaszolt egyhangúan a nő, majd folytatta a vacsoráját.
  • Elnézést kérek a feleségem viselkedéséért, csak sajnos a fiúnk tényleg ritkán látogat meg minket. – Szólalt meg R. apja, amire én csak kedvesen mosolyogtam.
  • Tudod apa, hogy dolgozok! – Mondta, majd kortyolt egyet a vizéből, amit az előbb tettek le elé.
  • És iszol, nőzöl, bulizgatsz satöbbi. – Fűzött hozzá megjegyzést az anyuka. Majd pár másodperccel hozzátette. – Jajj bocsánat! Nem akartam elárulni, olyan dolgokat, amik nyilvánvalóak. – Közben pedig flegma tekintettel nézett végig rajtam, mint egy darab húson.
  • Ann elég lesz! – Szólalt meg Mr. Laurien, amire Mrs. Laurien csak fintorgott egyet majd tovább folytatta az étkezést.

Én egyszerűen lefagytam. Tehetetlennek éreztem magam és egy minimális szinten megalázva is. Most komolyan? Beígér egy baráti vacsit kettesben a lakásán erre pedig itt vagyunk egy étteremben a szüleivel. Nonszensz a helyzet…

2 órája ültünk ott és „beszélgettünk” pontosabban Rock apja mesélt a vállaltról és a munkáról, az anyja pedig amikor csak lehetőséget látott rá oltogatott engem. Sírni lett volna kedvem.

Ekkor hirtelen éreztem, amint Rock a kezét a combomra teszi. Kirázott a hideg és elöntött a vágy, de egyben ideges is lettem, így lazán lesöpörtem onnan mancsát, amire meglepődött visszajelzést kaptam.

  • És te mit dolgozol? – Bökte felém kérdését az anyja, mire egy nagyot nyeltem.
  • Ööh… fő állásban még tanulok, de külön élek Rock szomszédjaként és persze barátnőjeként – nyeltem még egy nagyot és erőltettem egy mosolyt az arcomra – de az iskola mellett egy ruha boltban dolgozok, mint eladó.
  • Na és milyen ruha boltban? – Csillant fel az anyja szeme. – Esetleg Chanel, vagy Prada, vagy ehhez hasonló üzletben? – Kérdezte érdeklődően.

Azt hiszem ez volt az a pont amikor nem tudtam mit reagálni, de végül is minek hazudjak?!

  • Nem sajnos ilyen ruhaboltokban nincs lehetőségem dolgozni. Egy kisebb kínai áruházban vagyok eladó. – Jelentettem ki nemes egyszerűséggel.

Ekkor Rock anyja fuldokolni kezdett, mintha félre nyelt volna, majd amikor a férje megveregette a hátát, csak egy afféle – jobb barátnőt is választhattál volna – mosolyt ejtett a fia felé.

És ez még nem lett volna éppen elég még Rock is idegesen és frusztráltan nézett rám majd megfogta a fejét és rázni kezdte. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki a válaszom.

Ekkor pedig már én se bírtam tovább. 2 órán keresztül hallgattam ahogy az anyja ócsárolta a ruhámat, a hajamat, a viselkedésemet, a munkámat és még sorolhatnám. Rock pedig fikarcnyit se tett az érdekében (azon kívül, hogy egyszer nyugtatás céljából, és együttérzését kimutatva megfogta a combom), hogy mellém álljon vagy leállítsa az anyját. Elegem volt!

Finom mozdulatokkal kitoltam magam a székemmel együtt majd felálltam az asztaltól. Rock is egyből felállt, míg az anyja meg az apja csak néztek minket.

  • Minden rendben? – Kérdezte, miután észrevette, hogy ha nem veszek nagy levegőt, akkor dühkitörésem lesz.
  • Nem sajnos nincs minden rendben. Mr. és Mrs. Laurien én nem vagyok Rock barátnője. – Böktem ki, amire mindketten kikerekedett szemekkel néztek rám. - Én csak a szomszédja vagyok és ma elméletileg egy baráti vacsorára lettem volna vele hivatalos. Még is itt vagyok magukkal és már meg ne haragudjon Mrs. Laurien, de hihetetlenül bunkó velem, én ezt pedig már nem bírom. 2 órája hallgatom, ahogy szid engem mindenféle formában és ebből nagyon elegem van. – Mondtam teljesen nyugodtan és megkönnyebbülve. Ezek után pedig csak vártam a reakciókat, de semmi.

Ha eddig nem volt köztünk feszült a levegő, akkor majd most! – Gondoltam és már nem igen akartam volna magyarázkodni, így megköszöntem a vacsorát majd hátat fordítottam és elindultam a bejárat felé. Mikor olyan távolságba kerültem, hogy Rockék már nem láttak elkezdtem szaladni kifele.

Az épületen kívül az út túloldalán szerencsémre taxi hegyek álltak, így gyorsan átfutottam majd beszálltam az egyik autóba és már mondtam is a címet. Még mielőtt elindultunk volna láttam, ahogy Rock is kifut az étteremből, de nem érdekelt. Mondtam a sofőrnek, hogy ha lehet minél gyorsabban menjen a megadott címre.

Mikor hazaértem becsaptam magam mögött a bejárati ajtót, majd ledőltem a kanapéra. Giliszta a folyosóról bámult engem én pedig intettem neki, hogy jöjjön az ölembe, hogy esetleg megvigasztaljon, hiszen köztudott ilyenkor a puha, szőrös házi kedvencek a legjobb gyógyszerek, ő azonban fújtatott egyet, odatojt a földre és elment be a hálóba.

  • Még a macskám is szarik rám! – Gondoltam majd annyira álmos voltam, hogy menten elaludtam a kanapén.

Reggel fájdalmas nyakfájással keltem fel, de főként arra, hogy valaki eszeveszettül kopogtat. Nyögve nyelősen az ajtóhoz mentem, de bár ne nyitottam volna ki. Kint Rock állt egy virág csokorral a kezében.

  • Na végre, hogy ajtót nyitottál. – Mondta, majd már épp indult volna be, de én visszatoltam.
  • Neked is jó reggelt. Mit szeretnél? – Kérdeztem teljesen fapofával.
  • Bocsánatot szeretnék kérni. – Jelentette ki, majd átnyújtotta a virágcsokrot.

Nem igazán tudtam semmit se reagálni. Jobban lekötött az, hogy piszkosul fájt a nyakam. Nagyon kényelmetlen volt a kanapém. De még is valamit mondanom kellett, így kimentem az előtérbe hozzá és becsuktam magam mögött az ajtót.

  • Figyelj Rock. – Vettem el tőle a csokrot, majd leraktam az ajtó elé.

Nem haragszom rád, csak nem értem a helyzetet. 2 éve szomszédok vagyunk. Olyanokat csináltunk együtt amik nem igazán arra utalnak, hogy mi csak barátok lennénk és ezzel te is tisztában vagy. Még is hetente rúgok ki tőled más lányokat, sőt akár egy nap többet is miközben ott van Sheina. Erre a tegnap este folyamán beígérsz egy baráti vacsorát és végül úgy mutatsz be a szüleidnek, mint a barátnőd?! Szerinted ez normális?! – Vázoltam fel a helyzetet.

Természetesen nem akartam a kínos, néma csöndet, így felvettem a virágcsokrot majd visszaadtam a kezébe és folytattam:

  • Nekem most egy kis idő kell. Nem haragszom tényleg ne értsd félre, de nem tudom hogy, hogy tekintsek rád. – Mondtam, majd ott hagytam faképnél és bementem a lakásomba.

A történtek után igazán örültem neki, hogy csak a tanulással kell törődjek mert az elvette a figyelmemet a férfiról. Persze azért a hírek terjednek és útközben,  mint kiderült elköltözött. Tényleg komolyan mondta, hogy az apjánál még a két év sem biztos. Az okot, hogy miért, azt nem tudtam, csak annyit, hogy Mrs. Joell említette, hogy egy idősebb hapsi fog mellém költözni, akinek a kibuggyanó mellszőrzete nagyon gerjesztő. Igen ezt a vénlány mondta, én pedig csak nyeltem egy nagyot és próbáltam nem elképzelni.

Egy hónappal később pedig kaptam egy e-mailt, amiben leírta R., hogy még többet dolgozik a történtek óta, szakított Sheinával és próbál megváltozni főleg a szüleivel szemben. Illetve azt is leírta, hogy akkor aznap este azért mutatott engem be, mint a barátnőjét mert végig mindig csak rólam mesélt az anyjának és az apjának.

Ezen nagyon meglepődtem, de még mindig nem értettem, hogy mire kellett akkor az, hogy húzzuk egymás agyát?! És Sheina? És a többi nő? Tényleg nem értettem, de lehet hogy nem is akartam. Az ő dolga, hogy kivel és hogyan tölti a szabadidejét.

♦♦♦

Szombat volt és az eset óta két hónap telt el. Én persze még mindig teljes neki lendüléssel tanultam az oroszt, hogy nagyon jól sikerüljön a vizsgám belőle, amikor is kopogást hallottam.  Gilisztára néztem, aki csak fújtatott egyet majd felugrott a kanapéra és direkt elfordult tőlem.

  • Lesz olyan, hogy te valaha is szeretni fogsz engem? – Kérdeztem tőle, miközben az ajtó felé mentem, majd kinyitottam.

A folyosón Rock állt, két kínai kajával teletömött tasakkal a kezében.

  • Szia, hát te? – Kérdeztem, de válaszul hirtelen egy csókot kaptam.

Ez meg mi volt? – Néztem rá miután leakadt rólam, de közben éreztem, hogy arcom szépen lassan paradicsom alakot vált.

  • Ne haragudj, nem bírtam már magammal. – Nevetett olyan pimaszul. – Nagyon hiányzott már a látványod, a mosolyod egyszerűen minden ami te vagy és ha jól emlékszem megbeszéltünk egy baráti vacsit amit még nem pótoltunk. – Emelte magasba a tasakokat, de én még mindig csak vörösödtem.

Meglepett a csók, mert egyáltalán nem olyan volt, mint az ezelőttiek. Rock Laurien egy érzelmes csókot adott a számra, nem csak egy olyan semmi jelentéssel bírót.
Nem tudtam mit mondani. Elnémultam. A szavak valahogy most a vesém környékén lehettek mert nem igen akartak a számra jönni. Megmentésemre a macskám Giliszta érkezett, aki kíváncsian bújt ki a lakás ajtaján, majd szemügyre vette Rockot és elkezdett a lábai között dörgölőzni és dorombolni.

Ekkor nekem is mosolyra nyílt a szám. Ha kellet az a bizonyos jel, hogy én és Rock legalább megpróbálhatnánk ezt az egészet, akkor ez volt az. A macskám, aki engem se szeret nem, hogy mást, most ott dorombolt Rock lábánál és mindenáron nyújtózkodott, hogy a férfi vegye fel. Ezt persze nem hagyhattam szó nélkül.

  • Tudod még mindig nem értem a helyzetet, hogy mire volt ez az egész jó. Miért kellett húznunk egymás agyát. Viszont a tények magukért beszélnek. A macskám szeret és ha most elküldenélek, akkor minden áldott nap összeszarná a parkettát, amit nem akarok, úgy hogy csak miatta, de gyere be.  – Mondtam enyhén nevetve, amire Rock szája is mosolyra húzódott.
  • Igen természetesen csak a macskád miatt. Semmi más miatt! – Gúnyolódott, majd belépett az előtérbe.
  • Na csak óvatosan Laurien Úr. Még nem vagyok kiengesztelve. – Kacsintottam. – A vacsora mellett el kell mesélnie mindent. Máskülönben kénytelen leszek magára uszítani Gilisztát. – Nevettem fel.
  • Hogyan ha nem is szeret téged? – Ordította a konyhából, mire én csak morcosan berúgtam a bejárati ajtóm ajtaját és sóhajtottam egyet, ezzel is egy kicsit igazat adva neki.
  • 1:0 nekem! – Hajolt ki a boltíven, majd egy pimasz mosolyt eresztett.

Persze én csak nevettem a beszólásán, legbelül pedig örültem. Nem írtam le ezt az egész kapcsolat dolgot Rockkal sőt, egy kicsit még úgy is éreztem, hogy jó az ha egy olyan fiúm lesz akit hozzá kell „szoktatni” az egy nőd van című történethez. De hát végül is ez is egyfajta kihívás, én pedig szeretem a kihívásokat!